A szövés egy hétköznapi tevékenység, ám akár művészi fokon is végezhető. Mindenki számára elérhető, kipróbálható, számtalan formája, stílusa, megoldása létezik.
Nem kell feltétlenül tehetségesnek lenni hozzá, elég ha nyitott, figyelmes és kitartó az ember.
A gyermek - ha életében először készít el valamit - csillogó szemmel boldogan kiáltja: - Tudok szőni! Ez az öröm a sikeres kivitelezésé – az „út” öröme, amit mindnyájan átélünk.
Akit megfog, megfertőz az út szépsége, már válaszokat keres az alábbi kérdésekre:
- MIÉRT – a legfontosabb: mi a cél, mi lesz a végeredmény, mondanivaló, összhatás, funkció stb.
- MIBŐL – élményanyag és alapanyag, a kiindulás, amiből „építkezünk”, amit felhasználunk,
- MIVEL – a célnak megfelelő eszközöket választunk a szükséges beállításokkal ellátva,
- HOGYAN – ideális megoldásokat, technikákat keresünk, alkalmazunk, összehangolunk.
Ha önállóan tudjuk a válaszokat, már „terveket szövünk”, komponálunk, variációkat készítünk, összehasonlítunk, szelektálunk, módosítunk, esetleg rágódunk, majd végül döntünk.
A megvalósítás, a kivitelezés rejthet meglepetéseket, ezért fontos mindig a próbaszövés. Soha nem elvesztegetett idő és anyag amit rászánunk, hiszen nélküle nem juthatunk el a célig. Tekinthetjük ezt előkészítő munkának is, de számítsunk rá, hogy utómunkálatok is várnak majd ránk. Befejezetlenül semmit nem hagyunk, és számtalanszor ez időigényesebb, mint a leszövés. Elmélet és gyakorlat elképzelhetetlen egymás nélkül, mindkettőre szükségünk van.
Építeni biztos alapokra tudunk, s hogy mennyi a szükséges? Ki tudja, hogy neki mennyi az elég…?
Nevezhetjük tudásnak azt, ami a tanulás után megmarad, felhasználjuk, alkalmazzuk; a támaszunk, a részünk ugyanúgy, mint az alkotókedvünk. Egyiket sem vehetik el, és egyiket sem veszíthetjük el.
Minden morzsát felszedegetünk, ami számunkra tudást jelent, élményt nyújt, inspirál, hat ránk. Nyitott szemmel, mindenre figyelve, gyűjtögetve járunk, raktározunk, és sokszor később válogatunk. Bármivel foglalkozhatunk a szövés terén, de soha ne felszínesen tegyük azt.
Fedezzük fel egy-egy téma jellegzetességeit, ismerjük meg minél több arcát, mélyüljünk el benne!
Legyünk türelmesek az eszközhöz, anyaghoz, de legfőképpen önmagunkhoz, mivel nem szokott elsőre minden úgy sikerülni, ahogy szeretnénk.
Minden esetben a fokozatosságot szem előtt tartva haladjunk.
Első lépés a másolás, akár hű másolat készítése, ami biztosíthatja a tökéletes elsajátítás lehetőségét. Akár évekig is tarthat és rengeteg örömet, felfedezést nyújthat, így magas szaktudás birtokába juthatunk. Aztán továbbléphetünk, egyéni ötleteinket megvalósítva új utakat, megoldásokat kereshetünk.
Saját korlátaink mellett az anyag, eszköz, technika jellegzetességeit, buktatóit is számításba kell vennünk; ha figyelünk rájuk, segítenek és nem gátolnak bennünket.
Minden anyag jó valamire, minden eszközzel lehet dolgozni, rajtunk múlik, megtaláljuk-e a megfelelő társítást, funkciót, felületet, méretet, motívumot, technikát stb.
Ha már időt, energiát, figyelmet szánunk a szövésre, akkor törekedjünk a tökéletesre, legyünk igényesek munkánkban, hiszen minden minket minősít, ami kikerül a kezünkből.
Nem baj, ha elsőre nem sikerül, újra és újra próbálkozzunk!
A kreativitás, a szépérzék vagy az arányérzék adottság; fejleszthető, de nem tanítható. Mindenki rendelkezik velük, segíteni vagy éppen hagyni kell, hogy felszínre törhessen.
Nem csak egy járható út van, a szélrózsa minden irányába elindulhatunk, kalandozhatunk, kísérletezhetünk, felfedezhetünk, ismeretlen érdekes, izgalmas témákra lelhetünk.
Bátran kibontakoztathatjuk egyéniségünket, saját stílust is teremthetünk, ám mindig tisztelettel, felelősségtudattal bánjunk értékeinkkel, amit örökül kaptunk eleinktől!